A klímaváltozásról szóló írások: az időjárási szélsőségek és aszályok, az IPCC jelentései és a klímacsúcsok, a Kárpát-medence kilátásai, és az, hogyan válaszolnak rá az egyházak. Nagy részük a Teremtésvédelmi kalendáriumból való, és közérthetően magyarázza a felmelegedés jeleit és okait – mindig azzal a kérdéssel, mit tehetünk mi magunk.
1–5. a 5 írásból
Afrika, Ázsia és Latin-Amerika egyházainak a COP30 elé szánt közös üzenete mély ökológiai megtérésre szólít: követeli a fosszilis tüzelőanyagok kivezetését, a gazdag országok ökológiai adósságának megfizetését, és védelmet kér a legsebezhetőbbek számára.
Aratás idején a föld és az ember viszonyán gondolkodunk: az idei aszályos termés és a talaj kimerülése arra hív, hogy változtassunk. A biogazdálkodás, a talajmegújító mezőgazdaság és a permakultúra a teremtés művét gazdagítja.
Tim Lenton és Simon Sharpe tanulmánya alapján a szerző rámutat: a gazdaság nemlineáris rendszer, ezért a tiszta technológiákba fektető politika pozitív billenőpontokat, gyors, önerősítő kaszkádokat indíthat el a klímapolitikai célok felé.
Mire elég a klímavédelemre ránk hagyott idő? Többek között egy gyümölcsfa bőségesen termőre fordulására: az ősszel ültetett tájfajta fák szénmegkötése, avaruk humuszképzése és termése a jövőnek szánt örökség.
A figyelmeztetés és a drámai helyzetkép helyett reményt keltő jövőképre van szükség – egy teremtéstudatos közösség képére, amelyhez mérceként viszonyíthatjuk, jó irányba haladunk-e. Az adventi sorozat ezt a képet igyekszik elénk állítani.
