A klímaváltozásról szóló írások: az időjárási szélsőségek és aszályok, az IPCC jelentései és a klímacsúcsok, a Kárpát-medence kilátásai, és az, hogyan válaszolnak rá az egyházak. Nagy részük a Teremtésvédelmi kalendáriumból való, és közérthetően magyarázza a felmelegedés jeleit és okait – mindig azzal a kérdéssel, mit tehetünk mi magunk.
1–9. a 10 írásból
A környezeti tudás már rendelkezésre áll, most a nemzeti és nemzetközi döntéshozóknak kell a tudományra hallgatniuk. A Dasgupta-jelentés megmutatja, hogy gazdaságunk és jólétünk a természettől függ — ezt a hívő ember is elfogadhatja, és cselekvésre buzdulhat.
Az ökológiai lábnyom fogalmának atyja által vezetett friss tanulmány szerint a világ népességének nagy része biológiai erőforráshiánnyal küzdő országokban él; a fenntartható fejlődéshez a klímavédelmen túl erőforrásokat csökkentő, egyben jólétet növelő megközelítésekre van szükség.
Tim Lenton és Simon Sharpe tanulmánya alapján a szerző rámutat: a gazdaság nemlineáris rendszer, ezért a tiszta technológiákba fektető politika pozitív billenőpontokat, gyors, önerősítő kaszkádokat indíthat el a klímapolitikai célok felé.
A járvány alatt visszafogott kibocsátást tévedés üdvözölni, hiszen csak vészfékezés, mögötte nincs strukturális változás. A fenntartható átálláshoz tudatos újratervezésre és helyi, regionális megoldásokra van szükség.
Tizenkilenc tudós átfogó közleménye sürgeti egy globális természetmegőrzési megállapodás megkötését, bemutatva a természet jelenlegi állapotát és a lehetséges kiutat. A javaslat az ökoszisztémák és fajok védelmét, valamint a szén-dioxid-megkötés maximalizálását célozza.
Kilenc területen mérték le Johan Rockström és kutatótársai a Föld teherbíró képességét: a biológiai sokféleség gyors csökkenése és a billenőpontok dominószerű hatásai riasztóbbak, mint maga az éghajlatváltozás. Figyeljünk oda a teremtett világ érzékeny rendszereire.
A légköri szén-dioxid átlépte a 410 ppm-et, a globális energiaigény és a kibocsátás is nő. Harminc éve tudjuk, mit kellene tenni, mégsem úgy cselekszünk – a növekedést nem sikerült a szennyezéstől elválasztani.
A növekedés határai című jelentés óta megduplázódott a Föld lakossága, fogy a víz és a megművelhető terület, csökken a biológiai sokféleség. A környezeti és társadalmi válság jelenségeit együtt érdemes szemlélni.
Az éghajlatváltozás a környezeti feltételek változásának következménye, amelyhez az egész társadalomnak alkalmazkodnia kell. Ehhez a termelés és a fogyasztás, valamint az infrastruktúrák átalakítására van szükség.
