A klímaváltozásról szóló írások: az időjárási szélsőségek és aszályok, az IPCC jelentései és a klímacsúcsok, a Kárpát-medence kilátásai, és az, hogyan válaszolnak rá az egyházak. Nagy részük a Teremtésvédelmi kalendáriumból való, és közérthetően magyarázza a felmelegedés jeleit és okait – mindig azzal a kérdéssel, mit tehetünk mi magunk.
1–9. a 23 írásból
A dubaji klímacsúcs zárásán közel kétszáz részes fél megállapodott a fosszilis tüzelőanyagok korszakának lezárásáról, az 1,5 fokos hőmérsékleti határ megőrzéséről és a mélyreható kibocsátáscsökkentésről, igazságos átmenetet ígérve.
A Keeling-görbe a légköri szén-dioxid évszakos ingadozását mutatja: az északi félteke lombhullató erdei nyáron szén-dioxidot vonnak ki, télen felszaporodik. Az erdők légkört szabályozó szerepére figyeljünk, hiszen a bolygó lázát jelzi a görbe.
Ferenc pápa Laudate Deum kezdetű buzdítása a globális klímaválság emberi okait és a technokratikus paradigma veszélyeit vizsgálja, bírálja a nemzetközi politika gyengeségét, és mindenkitől személyes és közösségi felelősséget kér.
Az IPCC hatodik összegző jelentése sürget: 2035-ig az üvegházhatású gázok éves kibocsátását 60 százalékkal kell csökkenteni, ha el akarjuk kerülni az 1,5 fokos felmelegedés átlépését és annak egyre szélsőségesebb következményeit.
A téli fák rügyeinek formája, kérgének mintája és pikkelyeinek zártsága árulja el a fajokat. A rügyismeret tanulása közben szemléljük a fák sokféleségét, és figyeljük, hogyan mutatja a légköri szén-dioxid ingadozása az erdők szerepét.
A globális évi középhőmérséklet korrekt számításához precíz adattörténeti munka kell: a mérési körülmények változása miatt az éghajlati adatsorokat homogenizálni kell, mert csak jó minőségű, hosszú sorokon végezhető éghajlatváltozási vizsgálat.
Az IPCC jelentése szerint az éghajlatváltozás hatásai a vártnál súlyosabbak és részben visszafordíthatatlanok: a Föld lakosságának fele már most rendkívül kitett térségekben él, ahol sürgős alkalmazkodásra volna szükség.
A klímavédelem nemcsak az éghajlatnak, hanem a mindennapi életminőségünknek is jót tesz: a keresletoldali intézkedések, az energiatakarékosság és a közlekedési szokások átformálása az esetek túlnyomó többségében javítják az emberi jólétet.
A glasgow-i COP26 klímakonferencián sikerült előrelépni a szén kivezetésében és az erdőirtások megállításában, a kritikusok azonban csak utazócirkuszt látnak. Az írás a részes felek ütköző érdekeit és a kibocsátáscsökkentési vállalások elégtelenségét mutatja be.
