A klímaváltozásról szóló írások: az időjárási szélsőségek és aszályok, az IPCC jelentései és a klímacsúcsok, a Kárpát-medence kilátásai, és az, hogyan válaszolnak rá az egyházak. Nagy részük a Teremtésvédelmi kalendáriumból való, és közérthetően magyarázza a felmelegedés jeleit és okait – mindig azzal a kérdéssel, mit tehetünk mi magunk.
1–9. a 14 írásból
A 2022-es rendkívüli aszály nem csupán regionális, hanem globális hátterű jelenség: a légköri nedvesség, a cirkuláció és a párolgás összjátékát, a La Niña hatását és az önerősítő visszacsatolásokat meteorológusok tanulmánya magyarázza. A megoldás nem az öntözés bővítése, hanem a csapadékvíz természetközeli visszatartása.
Magyarország területének nagy része a félsivatagos éghajlati övhöz tartozik, és az 1980-as évek óta az aszályok gyakorisága és intenzitása érezhetően növekszik. A cikk a történelmi aszályos éveket és az aszálytípusokat ismerteti, a tendenciát a melegedéssel magyarázza.
Márciusban a mandulafa korai virágzása hirdeti a tavaszt, amelyet Janus Pannonius verse is megörökít. A klímaváltozás hatására azonban a mandula termeszthetőségének határa északabbra tolódhat – figyeljük, mit üzen nekünk a kikelet.
Az IPCC óceánokról és jégtakaróról szóló jelentése szerint a melegedő óceán, az olvadó jégmezők és a savasodó tengerek súlyos kihívásokat jelentenek a jövő nemzedékei számára.
A szokatlanul erős és változékony tavaszi szelekből kiindulva a grönlandi jégpáncél gyorsuló olvadását és a sarkvidéki légkörzés gyengülését szemléljük, amelyek fokozzák a közép-európai időjárás szélsőségességét és a hazai aszályt.
A történelmi Magyarország virágos hagyatékát, a régi botanikusok leltárait, Csapody Vera rajzait idézzük fel. A klímaváltozás és élőhely-veszteség miatt vadvirágaink közül soknak már csak a herbárium őrzi emlékét, sorsuk a mi kezünkben van.
A Kárpát-medencében a globális átlagnál súlyosabb éghajlatváltozás várható, ezért elindult a tudományos eredményekre épülő, a hazai döntéseket megalapozó magyar klímaértékelő jelentés munkálata.
A légköri szén-dioxid átlépte a 410 ppm-et, a globális energiaigény és a kibocsátás is nő. Harminc éve tudjuk, mit kellene tenni, mégsem úgy cselekszünk – a növekedést nem sikerült a szennyezéstől elválasztani.
Márciusban mínusz huszonnégy fok, április közepén nyár, rekord áramfogyasztás: a szélsőséges időjárási jelenségek gyakorisága nő, és ez a globális éghajlatváltozás egyik kimutatható következménye. Ráadásul ezek az események nehezen előrejelezhetők.
