művészet

A reményt a művészet is keresi: allegóriaként horgonnyal, reménysugárként, női alakokban jelenik meg Csokonaitól a kortárs alkotásokig. A művészet maga válhat reménysugárrá, ahogy a háborúban zenélő menekült zongorista is.

A globális felmelegedés miatt egyre korábban nyílik a barka és a som, a tavaszi jelek mind korábban érkeznek. Mire volnánk hajlandók személyes ökológiai lábnyomunk csökkentéséért?

Robin Wall Kimmerer Braiding Sweetgrass című könyve az őslakos bölcsességet és a botanikai tudományt ötvözi. A Föld ajándékáért hálaadással, viszonozással és mértéktartó életmóddal felelhetünk — a montreali biodiverzitás-megállapodás pedig reményt ad.

Megmarad-e a növényvilág sokfélesége, vagy csak múzeumban láthatjuk majd az utolsó virágot? Madách falanszter-jelenete kapcsán gondolkodunk el a virágok, a sokféleség és az ember felelősségéről.

A hajnalka kúszó szárának, bimbójának spirálisan feltekert, reggelenként kitáruló virágainak pontos programozottsága a teremtő gondviselést tükrözi. A pár órán át ragyogó tölcsérvirágok szemlélése közelebb visz a Teremtőhöz és törődésre ösztönöz.

Az ószövetségi szombatév és jubileumi év bibliai rendjét felidézve a szerző a Föld napja ötvenedik évfordulóján arról gondolkodik, hogy a járvány okozta kényszerű visszavágás is fenntarthatóbb életformához vezethet.

A Keeling-görbe a légköri szén-dioxid évszakos ingadozását mutatja: az északi félteke lombhullató erdei nyáron szén-dioxidot vonnak ki, télen felszaporodik. Az erdők légkört szabályozó szerepére figyeljünk, hiszen a bolygó lázát jelzi a görbe.

Hamvas Béla gesztenyét, újbort és krizantémumot kínáló őszi asztalát idézve kérdezzük: mit jelent ma a mértéktartó élvezet és a helyi élelmiszerek választása a globális kereskedelem ökológiai lábnyomán?

A járdát áttörő pitypang életerején keresztül a vészterhes tavaszon az élet és halál örök harcáról elmélkedünk. A teremtés kitartó ereje a tavaszi újjászületésben mutatkozik meg.