tavasz

A tulipánok titkát nézzük: hogyan tör át a lágy levél a fagyott avaron, hogyan viseli el a tavaszi fagyot, és mit mond mindez a teremtett világ gondos tervezéséről. Radnóti versével és Ferenc pápa idézetével zárul a szemlélődés.

A háború árnyékában a vízügyi gondok is megoldatlanok maradnak: az ENSZ már 1977-ben kitűzte az egyetemes tiszta víz célját, sürget a vízkonferencia, miközben a háborús kiadások töredékéből megoldhatók lennének a vízügyi fejlesztések.

A lombhullató erdők alatt márciusban tőzikék, keltikék és hóvirágok virágszőnyege nyílik: a geofiton növények különleges életmódját és élőhelyük összhangját szemlélve a természet szépsége átalakíthatja viszonyunkat a teremtett világhoz.

Májusban a vadon termő gyógynövények – a bodza, a kamilla, a kakukkfű – gyűjtése és szárítása kerül sorra. Mértéktartó, fenntartható gyűjtögetéssel őrizhetjük meg élőhelyüket, hiszen a növények újramegjelenése a mi gondosságunkon múlik.

Márciusban a mandulafa korai virágzása hirdeti a tavaszt, amelyet Janus Pannonius verse is megörökít. A klímaváltozás hatására azonban a mandula termeszthetőségének határa északabbra tolódhat – figyeljük, mit üzen nekünk a kikelet.

Az áprilisi sziklagyepek kék, lila és sárga virágainak színváltozatossága mögött a megporzó rovarok színlátása és szelekciója áll; a szerző arra figyelmeztet, hogy a vadvirágok és megporzóik koevolúciója a biodiverzitás csökkenése miatt veszélybe került.

A fagykárt szenvedett diófa tartalék rügyekből indul újra, és alkalmazkodik a szárazsághoz. Mit tanulhatunk a fáktól a válság utáni kilábaláshoz? A természet példája szerint lehetséges újraindulni.

A járdát áttörő pitypang életerején keresztül a vészterhes tavaszon az élet és halál örök harcáról elmélkedünk. A teremtés kitartó ereje a tavaszi újjászületésben mutatkozik meg.

A globális felmelegedés miatt egyre korábban nyílik a barka és a som, a tavaszi jelek mind korábban érkeznek. Mire volnánk hajlandók személyes ökológiai lábnyomunk csökkentéséért?