Minden írás, amely a #teremtés címkét viseli.
46
írás
1–9. a 46 írásból
Az első nagyböjti vasárnap elmélkedése hálát ad a teremtett világ ajándékaiért: a földanya-nővérért, a gyümölcsökért és a virágokért. Közben elismeri, hogy gyakran nem tudtunk méltóan bánni a ránk bízott javakkal, amelyek a jövő nemzedékeké is.
Teremtéstudatos adventi sorozat karácsonyi gondolata: Assisi Szent Ferenc greccói betleheme óta a megtestesülés ünnepe azt vallja, hogy jó embernek lenni, jó a test és jó a világ — Isten Jézusban arcot kapott, és így megszerethetővé vált.
Az adventi elmélkedéssorozatot nyitó írás arra hív, hogy a szívünkbe érkező Jézus nyomán vegyük észre: a ránk bízott teremtett világ gondnokai, gazdái vagyunk, akiknek minden teremtmény sorsáért felelősséget kell vállalniuk.
Az ökológiai válság mélyebb törésvonal, az Istentől való elszakadásunk tünete: a nagyböjti elmélkedés szerint a kivezető út a megtérés és a Krisztus értékrendjéhez igazodó életmód. A fenntartható élet mértéket, igazságosságot, szelídséget és hálát követel.
A természet Isten kinyilatkoztatása: Istenen keresztül a természeten oktat minket. Ha megszegjük a természeti törvényeket, Istennek szegülünk szembe, a természettől való elidegenedés pedig az egészségünket és bölcsességünket veszíti el.
A geomérnökség és a természet gépként való kezelése a mechanisztikus világkép csúcsa. Szent VI. Pál szavai emlékeztetnek: a technológia erkölcsi szűrő nélkül az ember ellen fordul. Gondolkodásmód-váltás kell, nem több technika.
A víz világnapján érdemes felidéznünk: a Szentírás életadó eleme, teremtett világunk ékköve, mégis törékeny. A növekvő vízigény, a szennyezés és az éghajlatváltozás együtt kritikussá teszi helyzetét – buzdítunk a takarékos vízhasználatra.
A teremtésvédelmi keresztút stációi az elkötelezett teremtésvédő élet lelki terheit járják körül: a magányt, a kételyeket, a félreértést és a lemondást a fogyasztói életmódról, végül a feltámadás reményét állítva a küzdelem középpontjába.
A keresztúti állomásokat ökológiai szemlélettel járjuk végig: Krisztus szenvedésében a teremtett világ pusztulását ismerjük fel, és minden állomás bűnbánatra, felelős cselekvésre hívó imádsággal zárul.
