kibocsátás

A klímavédelem nemcsak az éghajlatnak, hanem a mindennapi életminőségünknek is jót tesz: a keresletoldali intézkedések, az energiatakarékosság és a közlekedési szokások átformálása az esetek túlnyomó többségében javítják az emberi jólétet.

A Nemzetközi Energiaügynökség éves elemzése szerint a pandémia hatására mintegy öt százalékkal csökkent a világ energiafelhasználása. A fenntarthatósághoz a haszonelvűség helyett erényetikai, a közjóra irányuló megközelítés kell.

A járvány alatt visszafogott kibocsátást tévedés üdvözölni, hiszen csak vészfékezés, mögötte nincs strukturális változás. A fenntartható átálláshoz tudatos újratervezésre és helyi, regionális megoldásokra van szükség.

Mire elég a klímavédelemre ránk hagyott idő? Többek között egy gyümölcsfa bőségesen termőre fordulására: az ősszel ültetett tájfajta fák szénmegkötése, avaruk humuszképzése és termése a jövőnek szánt örökség.

A légköri szén-dioxid átlépte a 410 ppm-et, a globális energiaigény és a kibocsátás is nő. Harminc éve tudjuk, mit kellene tenni, mégsem úgy cselekszünk – a növekedést nem sikerült a szennyezéstől elválasztani.

Budapest levegője, a parkoló autók, a kipufogógázok és a klímát tréfáló enyhe tél: a fenntartható energiaforrások használata és az erdők védelme határozza meg, hogy milyen jövőbe tartozunk.

Az óriási szemétszigetek dominóhatása mutatja, hogy a légszennyezés, a vizek szennyezése és az időjárási szélsőségek összefüggnek: a hőhullámok sokasodása és a tengerek károsodása tény, s mindez a teremtett világ sebezhetőségére figyelmeztet.

A jól szigetelt új házak mögött is zümmög a légkondicionáló: az árnyékot adó fák és a természetes megoldások követése nélkül a hűtés energiát és a környezetet terheli, pedig a teremtett világ adakozó rendje kínál megoldást.

A hús- és tejtermékfogyasztás csökkentése nem csak aszkézis, hanem környezettudatos életmód része is lehet, hiszen az állati termékek előállítása jelentős környezeti terheléssel jár. Böjt idején figyeljünk a tudatosabb, helyi élelmiszervásárlásra.