Minden írás, amely a #fogyasztói társadalom címkét viseli.
52
írás
1–9. a 48 írásból
A negyedik nagyböjti vasárnap elmélkedése a fogyasztás örvénye ellen szólal fel: a Laudato si’ szavai szerint az üres szív kompenzálásáért vásárlunk. Az individualizmus legyőzése és egy alternatív életstílus lehet a válasz.
A második nagyböjti vasárnap elmélkedése a teremtés feletti zsarnoki uralom igazolásait leplezi le: a gondatlanság, a pazarlás és az erősebb győz logikája nem Isten szándéka, hanem megtérendő hűtlenség a ránk bízott teremtett világ iránt.
A nagyböjti elmélkedéssorozat arra hív, hogy a teremtett világot ne puszta tulajdonnak és nyersanyagforrásnak lássuk, hiszen Isten az igazi tulajdonos. A birtoklási vágy gyökere az Istentől való elszakadás és a korlátok elutasítása.
A böjti időszak arra hív, hogy megálljunk, és lehámozzuk magunkról a fogyasztás kényszerzubbonyát. Szókratész példáját idézve bogozzuk szét valódi szükségleteinket a mesterségesen feltüzelt vágyaktól, és döntéseinkkel, például helyi termékek választásával, istenszeretetet éljünk.
A nagyböjt idején a csendre figyeljünk, mint a mértéktelenség elleni védelemre. A fogyasztói társadalom zajában csak elcsendesedéssel találkozhatunk Jézussal, és térhetünk vissza teremtményi mivoltunkhoz és a Teremtőhöz.
Szabadságunkat ma jórészt a fogyasztásra, köztük az autóvásárlásra korlátozzuk. A valódi szabadság nem a birtoklásban, hanem az önmagunk odaajándékozásában, a fogyasztás önkéntes korlátozásában rejlik — a teremtéstudatos életszervezés valóságosabb szabadság.
A mértékletesség sarkalatos erény: a fogyasztói logikára felhúzott életmód és az automatikus autóhasználat helyett a keresztény önfegyelmezés hív minket. Gyalogoljunk, használjuk a közösségi közlekedést, és tartson mértéket fogyasztásunk!
Az adventi sorozat negyedik része a karácsonyi ajándékcsomagolás környezeti terhéről szól. Az egyszer használatos csomagolóanyag helyett válasszunk kreatív, újrahasználható megoldásokat — textilzsákot, terítőt —, vagy akár hagyjuk el teljesen a csomagolást.
Az adventi sorozat harmadik része arra emlékeztet, hogy a jó ajándékhoz nem kell sok pénz. A használt, másodkézből vett tárgyak és a türelemmel megkeresett, személyre szabott meglepetések környezetkímélőbbek és értékesebbek is lehetnek.
