fenntarthatóság

Az adventi sorozat harmadik része arra emlékeztet, hogy a jó ajándékhoz nem kell sok pénz. A használt, másodkézből vett tárgyak és a türelemmel megkeresett, személyre szabott meglepetések környezetkímélőbbek és értékesebbek is lehetnek.

Az ember nem birtokosa, hanem szolgálója a földnek: a fenntartható fejlődés riói alapelvei és az ENSZ fenntarthatósági céljai közel állnak a keresztény gondozói megbízásához, amelyet a Laudato si’ is megerősít.

Böjtben a közlekedési szokásaink is megváltozhatnak: rövid utak gyalog vagy kerékpárral, vonatozás az autó helyett, tudatosabb vezetési stílus – és a „befelé utazás” lelki dimenziója.

A nagyböjti böjtölés a teremtésvédelemmel is összekapcsolódhat: kevesebb hús, lemondás a luxusról, szezonális és helyi élelmiszerek vásárlása, az élelmiszer-kilométerek csökkentése. Személyes böjti felajánlásainkkal a környezetet is támogathatjuk.

A kereszténység és a környezetvédelem nem ellentétes, hanem összetartozó fogalmak. A hit eszközei – megtérés, böjti lemondás, értékrend – segítenek a felelős életmódban, és hívják a keresztényeket az elköteleződésre.

A felismerés után sokszor még nem áll meg az ember, hanem csak a mélypontig csúszik tovább – akár egyénileg, akár mint a saját életfeltételeit romboló emberiség. A közösség és Isten segítsége innen mutat utat.

Új év, elszámolás: a Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács jelentése szerint Magyarország termőtalaja, biodiverzitása és földhasználata aggasztó állapotban van, miközben a műtrágya-felhasználás jelentősen nő.

A biológiai sokféleség közgazdaságtanáról készült, Dasgupta professzor vezetésével íródott brit jelentést ismerteti a szerző: a gazdaságnak a természetet valódi vagyonként kellene kezelnie, hiszen nem a természetünk fölött, hanem annak részeként élünk.

A teremtésvédelmi imanaphoz kapcsolódva az emberi, társadalmi, gazdasági és környezeti erőforrások gondozása közös felelősségünk, hiszen a jövő nemzedékek is rá vannak utalva ezek megőrzésére.