A karácsonyi csomagolási láz ellen apró lépésekkel tehetünk: újrahasznosított papír, textilbe rejtett ajándékok, és ami a legtöbbet éri – az egymásnak ajándékozott idő és figyelem.
A papírangyalkás gyerekkori advent emlékein keresztül az írás arra bátorít, hogy tárgyak helyett szép közös élményeket ajándékozzunk szeretteinknek. Kerüljük a pazarlást, és gondoljunk a szegényebb embertársainkra is.
A téli madáretetés segíti az itt telelő és ideköltöző madárfajokat: ajánljuk a sózatlan napraforgómagot, az apró magvakat és hideg időben az állati zsiradékot, a kenyérmorzsát viszont kerüljük. Ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba.
A házasságtörő asszony evangéliumi történetére tekintve nem mások elítélése, hanem saját vétkeink elhagyása a teendő. A teremtett világhoz fűződő viszonyunkat családokban, kisközösségekben, oktatáson keresztül változtathatjuk meg.
A teremtményekben Jézus arca tükröződik: figyeljük meg a csigaházat, a katicabogarat, a nyíló virágokat, és olvassuk Szent Ferenc Naphimnuszát, hogy Isten szeretetét könnyebben adhassuk tovább másoknak.
Virágvasárnap, a járvány miatti bezártság idején a családegyház megerősödhet: a közös nagytakarítás, a veteményeskert, az esővízgyűjtő és a barkácsolás mind az együtt töltött idő ajándéka. A keresztény közösséghez tartozás ma fontosabb, mint valaha.
Az adventi készülődés alkalom az ökológiai megtérésre. Az elmélkedés a közösségeket veszi sorra: a családban kezdve, ahol a pazarló karácsonyi hagyományok helyett a szeretet jeleit kellene adnunk, a meglévő dolgokat felhasználva.
Adventi elmélkedés a Mikulásról: Szent Miklós példája nem a csokoládéhalmozás, hanem a figyelmes, titkos ajándékozás. A szeretet gyakorlása lehet lemondás és takarékosság is, amivel az ökológiai válság legsúlyosabban sújtott szegényeit segítjük.
Az öko-advent második hetének napi vállalásai: műanyagmentes Mikulás, hideg zuhany, a holmik megóvása és megjavítása, gondos szelektív gyűjtés. Kis, hétköznapi lemondások sorozata, amivel csökkenthető a családi életvitel környezeti terhe.