A Naphimnusz Teremtésvédelmi Egyesülettel együttműködésben „teremtésvédelmi kalendáriummal” jelentkezünk, kéthetente azonos időben. Ezúttal ahhoz adunk tanácsot, miként etessük megfelelően a madarakat.
Madárfajaink gazdagsága érzékeny mutatója a természeti környezet egészségének. Olvashattuk a WWF nemzetközi természetvédelmi szervezetnél hetekkel ezelőtt megjelent „Élő bolygó” jelentés elszomorító megállapításait, a vészjelzést a Föld állapotáról, a biodiverzitás, azaz a növény- és állatfajok sokféleségének rendkívüli csökkenéséről. Sokszor leírtam, de nem lehet elégszer ismételni, hogy a fajok gazdagsága, a földi élet immunrendszere az, amit az elmúlt évtizedek során egyre rohamosabb ütemben bontunk le.
Az elmúlt évtizedek káros hatásai ellenére Magyarországon még menthető, megvédhető a jelenleg élő fajok többsége. Azt is tudjuk, hogy a mezőgazdasági területeken élő madárfajok esetében az FBI (Farmland Bird Index) csökkenést, míg az erdei madárfajoknál a WBI (Woodland Bird Index) értéke növekedést jelez az elmúlt tizenhét évben (forrás: Magyar Madártani Egyesület). Azaz van teendője az illetékeseknek, de tehetünk mi is madárvilágunk megóvásáért.
Ismert, hogy a téli hideg és táplálékszegény időszakokban sem minden madarunk vándorol délre, melegebb vidékekre. Sokan közülük életformájuk szerint itt vészelik át a kemény, hideg időket. Sőt, ilyenkor hozzánk is érkeznek költöző madárfajok az északi tájakról. Rendszeres etetéssel – amit akár már szeptemberben elkezdhetünk, és hat hónapon keresztül, április végéig folytathatunk – sokat segíthetünk, hogy az itt maradó és az ideiglenesen ideköltözött madarak túléljék a telet.
Ne feledjük – ahogy mondani szokták –, „ha egyszer elkezdtük, ne hagyjuk abba”. Én is tapasztalom, hogy a madarak gyorsan megszokják és számítanak a teli etetőhelyekre, ahová évről évre visszatérnek. Tucatnyi madárfaj jelenik meg a balkonunkon, mintha csak egymásnak mesélnék, hogy „gyertek, azon az erkélyen csuda jó kaja van, magok, alma, dió”, „jöhettek bármikor, ott mindig találtok valami finomat”. Terjed a hír, és jönnek nemcsak cinegék, hanem meggyvágók, szajkók, fekete rigók, zöldikék, verebek, pintyek és remélhetőleg a jövőben sokan mások.
Mivel etessünk? Figyeljünk arra, hogy a téli madáreleség a nem sózott, nem pirított, magas olajtartalmú fekete napraforgó, azaz a szotyi. Ezt keverhetjük apró szemű magvakkal, például kölessel. De már sok helyen kaphatók direkt madáretetésre szánt magkeverékek. Szúrjunk fel néhány almát a faágakra, vagy csak tegyünk ki néhány szeletet a balkonládákba. A napraforgó és az apró szemű magok mellett persze kiegészítésként nagyon jó, bár jóval drágább a nem sózott, nem pörkölt dió, fekete dió, mogyoró, földimogyoró. Alacsony tápértékű kenyeret, olajos kenyérmorzsát ne használjunk, mert azzal csak gondot okozunk. Ugyanakkor kihagyhatatlan téli etetőanyag, különösen a nagyon hideg időszakokban, az állati zsiradék: a kacsa-, liba- és sertésháj; a sertés zsírszalonna; a faggyú; a főzéssel sótlanított étkezési szalonna, vagy a ma már sok helyen kapható cinkegolyó; lágysajt- vagy vajtégla.
Érdemes megnézni a Magyar Madártani Egyesület honlapján található jótanácsokat, a gyönyörű madárfotókat és kisebb filmeket.
A madárvilág csodálatos és nemcsak szemet gyönyörködtető része a természet világának, hanem része az élővilág körfolyamatainak, amelyek mozgásban tartják, frissítik a Föld bioszférájának védelmi funkcióit, vitális készségeit is. Madarak nélkül nemcsak a tavasz lenne néma, hanem az egész élő bolygó elnémulna.
Szöveg és kép: Nemes Csaba
Magyar Kurír
