autómentesség

A Szentháromság közösségi jellege felől nézve a mai autóközpontú városokban elveszik a kapcsolódás, a gyerekek játéka és a közösségi élet lehetősége. Húsvétkor mellőzzük az autót, és fedezzük fel újra a városokat!

A hagyományos közösségek felbomlása és az elmagányosodás a természeti és társadalmi válság oka is: az autókban átlagosan egyetlen fő ül, a magányos autózás elszakít minket a környezettől és egymástól. Virágvasárnap induljunk gyalog vagy kerékpárral!

Az iskolák környékén a legrosszabb a levegő minősége, mert a szülők autóval szállítják a gyerekeket. A gyalogos és kerékpáros iskolába járás egészségesebb, és a jövő nemzedékek iránti felelősségünkre is emlékeztet.

A motorizált közlekedés légszennyezése, a biodiverzitás összeomlása és a fényűzően kényelmes életmód összefügg. Hamvazószerdán nagyböjti közlekedési böjtöt kezdünk, hogy a városban élők is becsülni tanulják a teremtett világot.

Nagyböjti közlekedési böjtre hívunk: rövidebb utakra gyalog, kerékpárral vagy közösségi közlekedéssel induljunk, a plébániák pedig plakáttal, borostyánlevelekkel és fakereszttel tehetik láthatóvá a közösségi szintű autómentes nagyböjtöt.

Az emberi érrendszer és a lombtalan fák ágrajzolatának hasonlósága a teremtés megtervezettségére mutat, ám a fogyasztói társadalom és a pénzvilág más törvények szerint működik. Őrizzük a teremtés rendjét.

A nagyböjti böjt nemcsak önmegtartóztatás, hanem a teremtett világgal való kapcsolatunk helyreállítása is lehet: az ökológiai megtérés jegyében is böjtölhetünk, a teremtésvédelem mindennapi gondolataival kísérve.

Az ökológiai megtérésben megjelenő új célok – a húslemondás, a biciklis közlekedés vagy a fenntarthatatlan lakhely elhagyása – fényt hoznak a mélypont után, és fenntartható életmód felé mozdítanak.

Mennyi CO2-t okoz egy-egy kilométer gyalog, biciklivel, vonattal, autóval vagy repülővel? A nagyböjti felhívás arra buzdít, hogy a misére se autóval közlekedjünk, vagy kínáljuk fel szabad helyeinket telekocsin.