A legfrissebb nagyböjti sorozat a pusztai csenddel kezdődik, távol a digitális zajtól, és az új teremtés reményével zárul húsvétkor. Közben a színeváltozás hegye, a szamariai asszony kútja, a vakon született ember és Lázár sírja mind a mi kényelmünkről, a pazarlásról és a hatalomvágyról kérdez – minden héthez egy egyszerű vállalással.
1–8. a 8 írásból
Húsvét az Új Teremtés kezdete: a feltámadt Krisztus a Kertész, aki gondozza és élteti az életet, minket pedig ugyanerre a kertészi munkára hív. Nagyböjti lemondásunk így a feltámadt Úr uralmát ismeri el az anyag fölött.
Virágvasárnap ujjongása és a Passió gyásza egyszerre szólal meg: amikor a természetet kizsigereljük, Krisztus testét sebezzük újra. Adjunk hálát név szerint egy-egy ép teremtményért, amely még hirdeti körülöttünk Isten dicsőségét.
Lázár sírjánál a kő, amit el kell hengerítenünk, saját hatalomvágyunk és technikafüggőségünk. Az ökológiai megtérés azt jelenti, hogy a birtoklás helyett a gondozást választjuk. Nézzünk szembe azzal, mihez ragaszkodunk leginkább.
A vakon született ember története arra hív, hogy meglássuk, amit eddig nem akartunk: a selejtezés kultúráját, amely tárgyat és embert eldobhatónak tekint. A Laetare vasárnap öröme a látás szabadsága: ne dobjunk ki semmit könnyelműen.
A szamariai asszony kútjánál a Föld kiáltása és a szegények kiáltása eggyé válik: vizünk, energiánk pazarlása mindig valakit megfoszt a szükségestől. Ezen a héten fogjuk vissza fogyasztásunkat, és a megspórolt összeggel segítsük a rászorulókat.
A Színeváltozás hegyén szívesen maradnánk a kényelem sátrában, míg lent a szegények és a jövő nemzedékei viselik döntéseink terhét. Nagyböjt erre hív: lépjünk ki kényelmi buborékunkból, és mondjunk nemet egy fölösleges szokásra.
Nagyböjt első vasárnapján Jézussal a pusztába vonulunk, távol a technokrata zajtól és a digitális figyelemelterelés kísértésétől. Álljunk meg egy virág vagy egy madár előtt, és fedezzük fel újra a teremtés csendes szépségét.
Hamvazószerdán a hamu nemcsak halandóságunkra emlékeztet, hanem arra is, hogy Isten a föld porából formált bennünket. Nagyböjt elején keressük a fizikai kapcsolatot a teremtéssel: egy kerti munkával vagy egy csendes sétával.
