A Remény évének nagyböjtje hálaadással indul a teremtett világ ajándékaiért, aztán kényelmetlenebb kérdések jönnek: a teremtés feletti zsarnoki uralom, a fogyasztás örvénye, Mózes égő bokra és a szent föld. Bartholomaiosz pátriárka szavaival bűnnek nevezi az erdőirtást és a vizek szennyezését, húsvétra pedig a feltámadás reményét köti a teremtés gondozásához – Szent Ferenc Naphimnuszának 800. évében.
1–8. a 8 írásból
A remény évének nagyböjti elmélkedéssorozata húsvétvasárnapra a feltámadás reményét köti össze a teremtett világ gondozásának feladatával, szentírási és Laudato si-idézetekkel, Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának 800. évfordulója jegyében.
Virágvasárnapi nagyböjti elmélkedés arról, hogy ki a felebarátunk: a Laudato si’ szerint az elnyomott Föld is a legelesettebb szegények közé sorolható. A remény Isten ajándéka, amely szeretetre és tettekre hív.
A nagyböjt ötödik vasárnapjára írt elmélkedés Bartholomaiosz pátriárka szavai nyomán bűnnek nevezi a teremtés ellen elkövetett vétkeket — az erdőirtást, a vizek szennyezését —, és a lemondás helyett az adás erényére hív.
A negyedik nagyböjti vasárnap elmélkedése a fogyasztás örvénye ellen szólal fel: a Laudato si’ szavai szerint az üres szív kompenzálásáért vásárlunk. Az individualizmus legyőzése és egy alternatív életstílus lehet a válasz.
A harmadik nagyböjti vasárnap elmélkedése Mózes égő bokor jelenetétől vezet a szent föld kérdéséhez: a teremtett világgal való egészséges kapcsolat az ember átfogó megtérésének lényeges oldala, ami a teremtéssel való kiengesztelődést is megkívánja.
A második nagyböjti vasárnap elmélkedése a teremtés feletti zsarnoki uralom igazolásait leplezi le: a gondatlanság, a pazarlás és az erősebb győz logikája nem Isten szándéka, hanem megtérendő hűtlenség a ránk bízott teremtett világ iránt.
Az első nagyböjti vasárnap elmélkedése hálát ad a teremtett világ ajándékaiért: a földanya-nővérért, a gyümölcsökért és a virágokért. Közben elismeri, hogy gyakran nem tudtunk méltóan bánni a ránk bízott javakkal, amelyek a jövő nemzedékeké is.
Hamvazószerdai elmélkedés a nagyböjt kezdetére: az Úrhoz való térítés szent időszakában emlékeztet arra, hogy a világ kertjét művelni és őrizni kaptunk meghívást, és ez a küldetés az éhezők megsegítésével is együtt jár.
