A járvány első nagyböjtjében születtek ezek az elmélkedések. Elején még a teremtésvédelmi küldetésre készülnek és a fogyasztói társadalom strukturális bűneivel szembesítenek, a végén már a bezártság ajándékairól szólnak: a veteményeskertről, a közös nagytakarításról, az esővízgyűjtőről. Virágvasárnapra a családegyház és a közösséghez tartozás kerül a középpontba.
1–7. a 7 írásból
Virágvasárnap, a járvány miatti bezártság idején a családegyház megerősödhet: a közös nagytakarítás, a veteményeskert, az esővízgyűjtő és a barkácsolás mind az együtt töltött idő ajándéka. A keresztény közösséghez tartozás ma fontosabb, mint valaha.
A járvány alatti légszennyezettség-csökkenés figyelmeztető jel: ne térjünk vissza a régi, energiapazarló és hulladéktermelő szokásokhoz. A Lélek ébresztőt fúj, és a teremtett világ újjáélesztésére hív.
A járvány okozta bizonytalanságban ne a teremtést terhelő javak hajszolásával töltsük be a lelki űrt, hiszen azt Krisztus szeretete tölti be. Aki közel kerül Jézushoz, annak fölöslegessé válnak a felesleges vásárlások.
A fogyasztói társadalom strukturális bűnei – a pálmaolaj, a gyermekmunka, a konfliktusásványok – elkeseríthetnek minket, de Krisztus megváltása erőt ad, hogy egyéni szokásainkat megváltoztassuk, és testvéri figyelmeztetéssel másokat is segítsünk.
A teremtményekben Jézus arca tükröződik: figyeljük meg a csigaházat, a katicabogarat, a nyíló virágokat, és olvassuk Szent Ferenc Naphimnuszát, hogy Isten szeretetét könnyebben adhassuk tovább másoknak.
Jézus pusztai példája nyomán készüljünk a teremtésvédelmi küldetésre: személyes tanúságtétellel, a Szentírás és a Laudato si’ olvasásával, imádsággal és zöld böjttel – autó-, hús- vagy műanyagböjttel.
Hamvazószerdán készüljünk az ökológiai megtérés hirdetésére: a kérügma hat pontja segédanyagként szolgál, hogy ne magányos harcosként, hanem örömhírként vigyük el a teremtés ügyét a világba.
