Az ökológiai megtérést folyamatként mutatja be ez a sorozat, Ferenc pápa Áldott légy enciklikája nyomán. Hat lépcsőfokot ír le: a felismerést, a mélypontot, a kiút ígéretét, a haladást az új úton, a tanúságtételt és végül a közösségi ünneplést. Egy bevezető és hat rész a teremtésvédelemhez vezető belső útról.
1–7. a 7 írásból
A megtérés közösségbe vezet, és a közösség egyik legmélyebb megnyilvánulása az ünneplés. A teremtés maga is közösség: Isten szeretete kapcsolatra hív, amit a keresztény ünneplés tükrözhet vissza a teremtésvédelemben.
Az ökológiai megtérés sorozat ötödik része arra buzdít, hogy nézzünk szembe a környezeti-morális válsággal, és az isteni és sarkalatos erények – hit, remény, szeretet, okosság, igazságosság, mértékletesség, bátorság – segítségével tegyünk tanúságot meggyőződésünkről.
A megtérés a gyakorlatban azt jelenti, hogy a Jézussal való találkozás minden következménye megjelenik a világhoz fűződő kapcsolatainkban: figyelmes szeretettel fordulunk környezetünk felé, és becsületes munkánk is a közjót szolgálja.
Az ökológiai megtérésben megjelenő új célok – a húslemondás, a biciklis közlekedés vagy a fenntarthatatlan lakhely elhagyása – fényt hoznak a mélypont után, és fenntartható életmód felé mozdítanak.
A felismerés után sokszor még nem áll meg az ember, hanem csak a mélypontig csúszik tovább – akár egyénileg, akár mint a saját életfeltételeit romboló emberiség. A közösség és Isten segítsége innen mutat utat.
Az ökológiai megtérés azzal kezdődik, hogy belátjuk: életünket fenntarthatatlan módon rendeztük be. Ez a felismerés nem pesszimizmus, hanem a változtatásra való késztetés első lépése, amelyet a Szentírás is sürget.
Az ökológiai megtérés Ferenc pápa Áldott légy enciklikája nyomán a keresztény élet szerves része: folyamat, amelynek szakaszait – a megcsömörléstől a mélyponton át az új élet felé – a nagyböjti cikksorozat veszi sorra.
