Vasárnapról vasárnapra a heti szentírási olvasmányok kerülnek a teremtett világ tükrébe: a vízözön utáni szövetség, Isten irgalma, az elhaló búzaszem, végül virágvasárnap engedelmessége. A hamvazószerdai bevezető adja meg az alaphangot: az ökológiai megtérés nem választható extra, hanem a keresztény hivatás része.
1–7. a 7 írásból
Virágvasárnap Jézus az ünneplésen áthaladva a Golgotára indul: szolgai alakjában, engedelmességében és kereszthalálán keresztül válik meg a teremtés, amely mindvégig sóhajtozva várta Isten Fiának megnyilatkozását. Kövessük az Ő példáját.
A búzaszem elhalásáról és az engedelmességről szóló vasárnapi olvasmányokból tanulhatjuk, hogy a jó munkához és a jó élethez is szabályokat kell elsajátítani. Isten barátságába és munkájába hív minket – éljünk szabadságunkkal felelősen.
A gonoszság következményeiről és Isten irgalmasságáról szólnak a vasárnapi olvasmányok: Isten nem hagyja el az embert, hanem újra meg újra esélyt ad a jót és a helyeset választani. Örvendezzünk tehát ezen, és éljünk a kapott lehetőséggel.
A nagyböjt nem öncélú önsanyargatás, hanem a helyes irányok és arányok megtalálása az életünkben: a metanoia, a megtérés. A vasárnapi nyugalom arra való, hogy Isten hangjára és cselekvésére figyeljünk.
Isten kérései radikálisak, de nem bonyolultak: a feltétlen engedelmesség cserébe áldást jelent az utódok és a Föld népei számára, s a megtérés hatása elmaradhatatlan.
A szövetség Isten, az ember és minden élőlény között a keresztény hit központja: a vízözön jele, a pusztai kísértés és a keresztség együtt hív minket a teremtett világgal való kapcsolatunk megújítására.
A hamvazószerdai böjt lényege a megtérés: hálás szívvel nézzünk körül a teremtmények között, mert az ökológiai megtérés a keresztény hivatás része, nem választható extra.
