A jubileumi év küszöbén a szemlélődő keresztény útját járja végig ez a hat írás: jelenlét, kiengesztelődés, belső öröm, a Szentlélek vezetése, végül Mária és Erzsébet találkozása. Karácsonyra a megtestesülés örömhíre marad, Assisi Szent Ferenc greccói betlehemének emlékével: jó embernek lenni, jó a test, jó a világ.
1–6. a 6 írásból
Teremtéstudatos adventi sorozat karácsonyi gondolata: Assisi Szent Ferenc greccói betleheme óta a megtestesülés ünnepe azt vallja, hogy jó embernek lenni, jó a test és jó a világ — Isten Jézusban arcot kapott, és így megszerethetővé vált.
Advent negyedik vasárnapjára írt szemlélődő elmélkedés Máriáról és Erzsébetről: két, a Szentlélek által mozgásba hozott ember, akik önfeledten engedtek a Szeretet-Isten akaratának, és belső tágasságukban befogadhatták Isten tervezetét.
Advent harmadik vasárnapjának elmélkedése a szemlélődésről és a metanoiáról szól: a dualista gondolkodásból a mindent egyben látó, szerető tudatosságba való átmenetről. Keresztelő János hirdetése nyomán tisztuló lélekre van szükség, amely szeretettel fordul a világ felé.
Advent második vasárnapjának elmélkedése a szemlélődésről, a nem-kettős tudatosságról és a feltétel nélküli megbocsátásról szól. A szemlélődés segít elhagyni az ítélkezést, és a Szentlélek vezetésével a teljes tudatosság és szabadság felé mozdulni.
A remény isteni erényét a Szentlélek ébreszti és tartja fenn bennünk: a jubileumi év küszöbén az elmélkedés a jelen pillanatban élő, szemlélődő keresztény útját mutatja be, akit a teremtett világ egyben látása is jellemez.
Az adventi elmélkedéssorozatot nyitó írás arra hív, hogy a szívünkbe érkező Jézus nyomán vegyük észre: a ránk bízott teremtett világ gondnokai, gazdái vagyunk, akiknek minden teremtmény sorsáért felelősséget kell vállalniuk.
