Mit adhatunk annak, akit szeretünk, ha nem drága holmit? Ez a kérdés vezeti az öt heti írást: közös élményt, figyelmet, időt és reményt. Szó esik a figyelemgazdaság csapdájáról, a munkamániáról és a halász példázatáról, végül a keresztény reményről, amely nem bizonytalanság, hanem a bennünk élő Krisztusba vetett bizalom.
1–5. a 5 írásból
Adventi elmélkedés arról, hogy a keresztény remény nem bizonytalanság, hanem biztos meggyőződés: végső soron maga Krisztus, aki bennünk él. Aki benne remél, derűvel élheti át a jelent, és ezt a belső reményt ajándékozhatja környezetének.
Az idő a legdrágább kincsünk, mégis elherdáljuk: az adventi elmélkedés a munkamánia csapdájáról és a halász példázatáról szól. Szakítsunk időt szeretteinkre és barátainkra, mert az odaadott idő maga a szeretet ajándéka.
A Naphimnusz Egyesület idén is adventi cikksorozattal készül: hetente arról olvashatunk, hogy nem a drága, rohanva vásárolt ajándékoktól lesz boldog a karácsony. Mi mást ajándékozhatunk annak, akit szeretünk?
Dr. Aczél Petra előadása a figyelemgazdaságról rádöbbentette a szerzőt, mennyi figyelmet pazarolunk el haszonszerzésre ahelyett, hogy szeretteinknek ajándékoznánk. A csendes, önzetlen odafigyelés adventi ajándékká válhat embertársaink felé.
A papírangyalkás gyerekkori advent emlékein keresztül az írás arra bátorít, hogy tárgyak helyett szép közös élményeket ajándékozzunk szeretteinknek. Kerüljük a pazarlást, és gondoljunk a szegényebb embertársainkra is.
