Az Éden kertjétől indul a négy vasárnapi elmélkedés: Isten a tékozló emberben is bízik. Aztán Izajás próféciája és Keresztelő János szociális tanácsai, majd Zakariás és Mária kérdése következik. A fajok kihalása miatt sötétedni látszó világban a világosság, az osztozkodás és a bizalommal hozott döntés hozhatja vissza a reményt.
1–4. a 4 írásból
Adventi elmélkedés Zakariás és Mária kérdéséről: az újabb bizonyítékot követelő, bizalmatlan kérdés elzár, Mária nyitott kérdése pedig utat enged Istennek. A teremtésválság láttán sem az újabb tanulmányok kérése, hanem a döntés és az életmódváltás a feladat.
Adventi elmélkedés a világosságról: a teremtés kezdetén és Krisztusban kétszer tört be Isten fénye. A Szentlélek megvilágosító ereje hozhatja vissza a reményt abban a világban, amely a fajok kihalása és az ökoszisztémák felborulása miatt újra sötétté válni látszik.
Adventi elmélkedés Izajás próféciája nyomán: hogyan tegyük egyenessé az Úr útját a mi pusztaságunkban? Keresztelő János szociális tanácsai, az osztozkodás és a becsületesség ma is szólnak azoknak, akik meg akarják állítani a katasztrófát.
Advent első vasárnapjának elmélkedése az Éden kertjét művelni és őrizni kapott ember képéről indul. Isten a pusztító, tékozló emberben is bízik, remélve, hogy visszatalálunk a felelős sáfárság útjára.
