A négy vasárnap szentleckéjéhez fűzött rövid gondolatok. A várakozás itt nem passzivitás, hanem aktív készület: a környezeti válság jelei megtérésre hívnak, a tartós változáshoz pedig bizalomteli, egymásra figyelő közösségek kellenek. Krisztus a teremtményi korlátokat vállalva érkezik, és nem rendkívüli tettekre, hanem kitartó szeretetre hív.
1–4. a 4 írásból
Advent negyedik vasárnapjának szentleckéjéhez fűzött elmélkedés szerint Krisztus a teremtményiség korlátait vállalva érkezik hozzánk. A környezeti válságra nem különleges tettekkel, hanem a szeretetben való kitartással felelünk.
Advent harmadik vasárnapjának szentleckéje türelemre int: a természettől elszakadt, kényelmes életformánk mások – főként a szegény országok – kárára él. A másokra mutogatás helyett az összefogás és a visszatérés a kulcs.
Advent második vasárnapjának szentleckéjéhez kapcsolódva a környezeti válság okozta reménytelenség helyett a bizalomteli, egymásra figyelő közösségek szerepét hangsúlyozzuk: a tartós változáshoz közösségi megtérésre van szükség.
Advent első vasárnapjának szentleckéje arra hív, hogy a várakozás ne passzivitás, hanem aktív készület legyen: a környezeti válság jelei is figyelmeztetnek, térjünk vissza a teremtés törvényeinek tudatos követéséhez.
