Virágok és gyógynövények, madarak és méhek, erdők, talajélet és a fogyatkozó biodiverzitás – a növény- és állatvilágról szóló írások gyűjteménye. A Teremtésvédelmi kalendárium gyakran az ünnepekhez köti a megfigyeléseit, a pünkösdi rózsától a karácsonyi kaktuszig, és azt mutatja meg, hogyan tükrözi a teremtett világ szépsége és rendje Isten kezenyomát.
1–6. a 6 írásból
A Szelek hava kapcsán az írás a környezetszennyezés és az időjárás szélsőségei közötti meglepő összefüggéseket mutatja be: a tengeri algák elpusztulása például a jégesők gyakoribbá válásához is hozzájárulhat. Minden cselekedetünk felelőssége globális.
A sziklakert növényei mind másként válaszolnak a szárazságra: kisebb levelekkel, víztakarékos életmóddal, genetikai sokféleséggel készülnek a bizonytalan jövőre. Az ember is a legelők, kaszálók és erdősávok visszaállításával csökkenthetné a mezőgazdaság vízigényét.
A fagykárt szenvedett diófa tartalék rügyekből indul újra, és alkalmazkodik a szárazsághoz. Mit tanulhatunk a fáktól a válság utáni kilábaláshoz? A természet példája szerint lehetséges újraindulni.
A diófa évszázadok óta a magyar táj és irodalom része, gyökerei a vízháztartást is szabályozzák. A fatelepítés, a vízmegtartás és a táj gyógyulása hosszú távú beruházás a jövőbe, hála és felelősség jegyében.
Lassan ébredünk a környezeti vészjelekre: a műanyagszennyezés szabályozása megindul, de az óceánok műanyagszigetei és a vegyszerek miatt pusztuló beporzók kezelése még várat magára — a döntéshozók nem tesznek eleget felelősségüknek.
A globális felmelegedés felborítja a cirkumpoláris áramlást, Európa időjárása kiszámíthatatlanná válik. A szukcesszió, az irreverzibilitás és a reziliencia fogalmai segítenek megérteni, miért nem fordíthatók vissza könnyedén a természeti folyamatok – életformánkat nekünk kell megváltoztatnunk.
