A fogyasztói társadalom kritikája és a mértékletesség erénye a teremtésvédelem szemszögéből: tudatos vásárlás, ökológiai lábnyom, és az, hogyan bánunk az időnkkel és a pihenésünkkel. A zöld böjt heti sorozatai, az adventi elmélkedések és az ökológiai megtérésről szóló írások mind ide tartoznak – sok konkrét, hétköznapi célkitűzéssel.
1–9. a 22 írásból
A nagyböjti elmélkedéssorozat arra hív, hogy a teremtett világot ne puszta tulajdonnak és nyersanyagforrásnak lássuk, hiszen Isten az igazi tulajdonos. A birtoklási vágy gyökere az Istentől való elszakadás és a korlátok elutasítása.
Az ökológiai lábnyom fogalmának atyja által vezetett friss tanulmány szerint a világ népességének nagy része biológiai erőforráshiánnyal küzdő országokban él; a fenntartható fejlődéshez a klímavédelmen túl erőforrásokat csökkentő, egyben jólétet növelő megközelítésekre van szükség.
A biológiai sokféleség közgazdaságtanáról készült, Dasgupta professzor vezetésével íródott brit jelentést ismerteti a szerző: a gazdaságnak a természetet valódi vagyonként kellene kezelnie, hiszen nem a természetünk fölött, hanem annak részeként élünk.
Mi a bőség és mi az elegendő? A szerző a pazarlás szélsőségét veszi számba a népességnövekedés és a fogyasztás adatai mellett, és arra biztat: mértékkel, szűkebben, de adakozóan élve másnak is jut belőle.
A koronavírus-járvány után felértékelődnek a helyi természeti és humán erőforrások. Egy kutatóintézeti elemzést idézve arról gondolkodik a szerző, hogyan lehetünk Isten munkatársai a fenntartható újjáépítésben.
A járvány utáni újjáépítés tervezésére hív fel a cikk: a technológiai fejlődés nem az ember szolgálata, hanem hatalma lehet. Anyagi és spirituális egyensúlyban, mértékletes, mindenki-nyer megoldásokra van szükség a felesleges kütyük hajszolása helyett.
A járvány utáni gazdasági újranyitást fenntarthatósági szempontok mentén kellene megtervezni, mert jelenlegi életformánk nem egyeztethető össze a hosszú távú fennmaradással. Ne térjünk vissza a régi útra!
A járvány alatt visszafogott kibocsátást tévedés üdvözölni, hiszen csak vészfékezés, mögötte nincs strukturális változás. A fenntartható átálláshoz tudatos újratervezésre és helyi, regionális megoldásokra van szükség.
A koronavírus gyors terjedése és a karantén globális gazdasági hatásai megmutatják, mennyire összekapcsolva és egymásra utalva élünk a Földön – a teremtett világot is ideértve. Vállaljuk fel a globális kihívásokat!
