Nap mint nap halljuk, olvassuk és látjuk a médián keresztül, hogy milyen veszélyben van környezetünk, milyen fenyegetettség leselkedik Földünkre, vizeinkre, a növényekre, az állatokra, valamint ránk, emberekre. Ezen hírek hallatán – melyet immár akár 30 éve is hallhatunk – kezd „immunissá” válni az emberek egy része és nem hiszi el mindazt, amivel folyamatosan bombázzák a médián keresztül.
Tehát ha negatív hírt hall, ha óva intik, ha bármire figyelmeztetik, akkor egyszerűen nem törődik vele, hanem továbbra is „konzumál”, mondván: a fele sem igaz mindannak amit állítanak. Hiszen az évek-évtizedek során a töredéke sem igazolódik be, mindannak amivel ijesztgették. Persze egyszer aztán lehet, hogy majd rájön: mégis tévedett? de akkor már késő lehet. Mindenesetre éli életét, leginkább magával, (jobb esetben szeretteivel is) törődik, azon kívül aztán pedig mondhat bárki bármit, hivatkozhat tudományos megfigyelésekre, előrejelzésekre figyelmét ezek nem kötik le. Talán egyszer-egyszer megrémül, vagy éppen elcsodálkozik egy-egy hír hallatán, ám ezek csak múló pillanatok.
Mi hát a megoldás, ha van ilyen egyáltalán az emberi dimenzióból nézve a természet egésze vonatkozásában? Sebeők János azt mondja (és van igaza), hogy meg kell születnie egy „második generációs környezetvédelmi gondolatnak”, amelyet már nem a jövőtől való félelem szül, hanem amely önmagában létező értéknek, „önértéknek” tekinti a természetet. Ebből kiindulva, könnyedén eljuthatunk a hívő ember kívánatos attitűdjéhez is, mely – legyen bármelyik nagy világvallás követője -, a világról mint Teremtett valóságról gondolkodik, a természetre pedig mint a Teremtő művére tekint. A Teremtés művének, a teremtett világnak az őrzője, sáfára pedig az ember (kellene hogy legyen), ahogy a Teremtő ezt elrendelte: „hogy művelje és őrizze azt”.
A környezetvédelemnek, (Bolyki János kifejezésével élve a „Teremtésvédelemnek” tehát meg van a gazdája, a művelője a Földön: az ember. (Igen, többek között Ön is, kedves olvasó!) Itt látszik tehát valami körvonalazódni: az ember, aki önmagában értéknek tekinti a természetet, ahova valójában tartozik, a fákat, a vizet, a levegőt, a földet pusztán önmagukért óvja, aki a jövő nemzedékének is biztosítani kívánja mindezt, az egyben (ha vallásos lény, úgy explicite is vallja:) a Teremtő akaratát is teljesíti.
Ezzel elérkeztünk a „hogyan” megkerülhetetlen kérdéséhez. Kinek-kinek felül kell vizsgálnia életformáját, szokásait, hiszen mindannyian különböző élethelyzetben, életkörülmények között élünk. Mindazonáltal anélkül, hogy mindenkire egyaránt vonatkozó kizárólagos konkrét recepteket adnék (hiszen ilyet nem is adhatok), egyéni továbbgondolásra az alábbi gondolatok – melyek szerzetes Atyák gondolatai- is hasznosak lehetnek:
Mérsékelni
- Mérsékelni a vízfogyasztást (zuhanyozás/fürdés/mosogatás/locsolás stb.)
- Mérsékelni az autótól való függést
- Mérsékelni a nem újrahasznosítható nyersanyagok elégetését
- Mérsékelni a klórozott és fluorozott szénhidrogének, vagy az ezeket helyettesítő anyagok kibocsátását úgy, hogy nem használunk spray-t
- Mérsékelni az elektromos fogyasztást – indokolt esetben takarékos izzók használatával
- Mérsékelni a vásárlást: tartózkodni a konzumidiotizmustól, csak azt megvenni, ami valóban szükséges
Újrahasználni
- (Gyermek)ruhát
- Gyermekjátékot
- Bútort
- Könyvet (antikvárium)
- Bevezetni a „megunt cuccok cseréjét”
Újrahasznosítani
- Újra át kell gondolni fogyasztási szokásainkat, és olyan javakat kell vásárolnunk vagy használnunk, amelyek nem túlságosan kidolgozott módon készülnek. „Ökológiai” árukat kell keresni azon cégeknél, melyek tisztítószerekkel, szappanokkal és különböző mosószerekkel foglalkoznak.
- Minden újrahasznosítható dolgot újra kell hasznosítani: műanyagokat, friss gyümölcs és zöldség héját, papírt és papírneműt, üveget, műanyagot és alumínium dobozokat.
- Összegyűjtve a növényi anyagokat, hozzá adva a leveleket, ágakat és egyéb kerti hulladékot el kell kezdeni trágyát, készíteni: az így készült komposztot természetes trágyának lehet használni.
- Arra kell késztetni a cégeket és gyárakat, hogy hasznosítsák újra, vagy dolgozzák fel újra azokat az alkatrészeket, illetve gépeket, amelyek még jó állapotban vannak, mint például tévékészülékek és computerek.
Emlékeztetni
- Emlékeztetni kell a helyi önkormányzatokat, hogy kötelezettséget vállaltak az újrahasznosítással és a hulladék-kibocsátás mérséklésével kapcsolatban, valamint az újrahasznosítással és a hulladékokkal kapcsolatos törvények aktualizálására.
- Emlékeztetni kell a helyi iparvállalatokat, hogy egyszerűsítsék termékeik előállítását
- Emlékeztetni kell a kormányokat azokra a kötelezettségekre, amelyeket a környezetvédelemmel kapcsolatos nyilatkozatokban és jegyzőkönyvekben vállaltak
- Figyelmeztetni kell mindenkit, akivel minden nap találkozunk, hogy éljen egyszerűségben a földön és tartsa be a következő aranyszabályt, mint a fogyasztás vezérfonalát: „mérsékelni – újrahasználni – újrahasznosítani – emlékeztetni”
Az alábbi fogalmak végiggondolására/megismerésére segíthet az elmélyülésben akár az Internet is (pl. keresőprogramok)
- „Ökológiai megtérés” vagy (ecological conversion)
- „Önkéntes egyszerűség” vagy (voluntary simplicity)
- „Önkéntes aszkézis”
- „Ökológiai krízis” (ecological crisis)
- „Ökológiai lábnyom” és „ecological footprint”
Nemes Gábor
